Csábításból Rémálom avagy Hayley Sky története (4.rész:Isten hozott Testvérem)

*egy barlang szerűségben tértem magamhoz, egy kicsi pofozgatást követően, majd meghallottama  jólismert hangot, és kishíján sírva fakadtam*

(Ő Alice az én kicsi 14 éves hugom, akinek már 10 éves korában meg kellett volna halnia egy betegséget követően)

-Isten hozott Testvérem az én csodálatos váram pince helyiségében.
-A-Alice?...Azt..hittem meghaltál..mert beteg voltál mindig..

-Túléltem..mivel befogadtak, és gyógyítottak, téged is befogadnak meglátod.^^..Drága Testvérem élj velem..*Alice nyújtja felém a kezét*
-Nem..nem akarok..Van akiért élek..van egy barátom..
-BARÁTOD?....Hogy merted ezt megtenni?....*Alice személyisége egy pillanat alatt megváltozott, meg is ijedtem*
-Alice...*a szemei ami miatt halálra szoktam rémülni, mindig a szemei ijesztettek meg, úgy mint most is*

-És nekem nem szóltál?.Milyen nővérke vagy te?...

-Nem..találtalak...Több éve...nem láttalak..

-AZ NEM MENTSÉG...

*összerezzenek*

-Amúgy Alice?..Miért hoztál ide?...Visszakarok menni..

-NEM mész sehova drága egyetlen nővérem..Velem éled le a hátralévő életedet, amit ez a kisbárány megfog kisebbíteni, ha ellenkezel..

-Ne legyél már gonosz..keresek neked is barátot, cska ne bánts..kérlek..

-Ugyan kinek tetszenék?..te 17 éves vagy én meg 14...Utálom ilyenkor...utálom az olyanokat ilyenkor amikor magukhoz hasonlítgatnak...

*Alice sírva nevet?..*

-Hayley...Ne hidd, hogy egy fiúnak is kellenék..

-Ez nem így van Alice..biztos vagyook benne, hogy rádfog találni a szerelem..

*majd érzem, hogy elkap egy láthatatlan kar, ez a másik világból jön, ahol Castielék vannak, tudom..érzem...*

-ALICEEEE....

(Megjegyzés:a szemkötője leesett útközbe ezzel is bizonyítva, hogy a frufruja is védelmet tud nyújtani a szemének)

-HAYLEEEY...maraadj..kérlek...*Alice szomorú, síró arcát látom már csak utána elsötétül minden*

*lassan ébredezek, érzem, hogy tart valaki, mikor kinyitom félig a szemem Castiel arcával találom szembe magam*

-Hayley..hála égnek...*magához ölel, én meg hozzábújok*

-C-castiel?..*még nem fogom fel, hogy már biztonságban vagyok*

-Hayley?..Te..sírsz?..

-Hogyne sírnék?..megijedtem..hogy soha többé nem látlak..idióta...*bömbölni kezdek*

-Nyugi..*nyugtatni próbál, majd felemeli az állam, és megcsókol, elpirulok*

-C-Castiel...te..aggódtál miattam?..*mondom neki, miután elengedett, a szememből meg kitörölte a könnyeket*

-Persze...te hülye...hirtelen elájultál...

-Oh..bocsi..

-Nem baj..de gyere..menjünk haza..

-"menjünk"?..*elmosolyodom*

-Ne mosolyogj..fogadjunk, hogy valami perverz gondolat volt a fejedben..

-Nekem?...*játssza a felháborodottat*..Minek képzelsz te engem?....

-Hülye...*elneveti magát, és én is*

-Na gyere..*nyújtja a kezét, megfogom, felránt, megijedek*

-Nyugi..*mondom magamnak* "oh, hogy az a  vigyor fagyna le a képedről Castielke..."

-Na mivan?...*mosolyog*

-Semmi..*elfordulok, érzem, hogy elvörösödöm, majd inkább elindulok*

-Hayley..várj..mondani akarok neked valamit..
-Mit?..*megfordulok*

-Veled fogok lakni..egy szobába, és egy házba..

-Oh...MIII?...*ilyen fejem van:

*

-Jól hallottad^^..na gyere..
-Öh..oké...*elfordulok, elindulok, hazaérek, lefekszem aludni, mert már van vagy éjfél, Castiel befekszik mellém, összehúzom magam*
-Mi a baj?..*kérdi Castiel, és direkt hozzám bújik*
-Semmi...Aludjunk inkább....
-Oké Hercegnő^^...
*sóhajtok, elalszunk*

4.rész végeeeeee :3

5.rész:Te?..itt?...